2013. július 2., kedd

Egy apró mosoly

  Délután a Facebookot nézegettem mikor bejött egy oldal friss bejegyzése, ahol az emberke az új blogját reklámozta. Hirtelen nem hittem a szememnek.
  Kis ismertetőt is csatolt hozzá, amelyben leírta, miről is fog szólni a blogja, és hogy már fent is van az ''első rész''. A blogban az életét fogja leírni, végigveszi a mindennapjait. Már az első mondattól kezdve nagyon ismerős volt, de csak ezután jött a java. Részletessebben is beszámolt róla, milyen dolgokról fog szólni. Minden dolgot, amit én eddig ide leírtam, ő leírta oda ''témának''. Ebben csak egy baj volt: rájöttem, hogy valaki olvassa a blogomat. És ha ő rátalált, bárki rátalálhat. A nap folyamán eljutottam odájig, hogy egyszerűen: nem érdekel. Az emberek nagy része a nagy világban úgy sem tudja, hogy ki vagyok, és ha most betekintést nyer az életembe, akkor sem fog ismerni. Ha meg az egyik ismerősön talál rá, az meg örülhet, hátha róla is esik szó. Hupszi, de talán nem jó értelemben? Tegyél érte. Kedves ismerős, ha te most ezt olvasod, légy hozzám kedves, tégy olyan dolgot, ami miatt a fejemben maradsz, és talán még aznap délután olvashatsz magadról a blogomban. Hát nem csodás? Mintha olvashatnál a gondolataimban. Előtted már nincs titok, az életem már egy nyitott könyv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése