Ülni csöndben, egyedül a szobádban a telefonodat szugerálva nem épp a legjobb időtöltés. De valakinek ezt is kell csinálnia.
Feli még mindig nem hívott. Zsófival is megbeszéltük, hogy kilenc után hív, de még ő sem tette. Talán túl türelmetlen vagyok. Talán adnom kéne az embereknek egy kis teret és nem kisajátítani őket. Vagy pont az a baj, hogy túl sok teret adok nekik, és nem törődöm velük? Talán így van. De akkor miért nem mondják? Miért nem írnak rám? Miért nem hívnak fel?
A bukóra nyitott ablakon bejön a tücskök ciripelése, az apró ébresztőóra lassan ketyeg. Tikk-takk. Tikk-takk. Ennél lassabban nem is telhetnének a másodpercek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése