2013. július 2., kedd

Egy lépés előre; de vajon megérte?

  Nem tudtam, hogy is lehetne rendbe hozni a kapcsolatomat Felivel. De ki kellett találnom. Valószínűleg sikerült a legrosszabb lehetőséget kiagyalnom.
  Nem gondolkoztam, csak cselekedtem. Amint ma először bekapcsoltam a gépet jött egy Skype értesítő, miszerint volt egy nem fogadott hívásom tegnap este 11-kor. Megnéztem, a Feli volt az. És itt jött el a pillanat, mikor fejest ugrottam a mély vízbe. Gondolkodás nélkül elküldtem neki a telefonszámomat. Ennek azért van nagy jelentősége, mert eddig nem tudta. Mindig is kérte, hogy adjam meg neki, de én mindig makacskodtam, hogy majd egyszer... ha megérdemli. És most elküldtem. Fél óra múlva jött a válasz: ''Ez a te telefonszámod?'', mire én égő fejjel csak ennyit feleltem: ''Tégy egy próbát.''. Ezt az üzenetemet már délután háromkor látta. Már kilenc óra is elmúlt, de még mindig nem válaszolt. Őszintén abban reménykedtem, hogy felhív. Vagy küld egy sms-t. Vagy bármit. De a tétlenség szépen lassan megöl.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése